Jelentkeztem egy állásra a minap, és egyből be is hívtak interjúra. Már maga az interjú nagyon hosszadalmas volt és furcsa, de amikor konkrét kontent tervet kellett nekik létrehoznom a második fordulóban, majd az árajánlat elfogadtatása, mindezt egy doksiban kellett nekik elküldenem. Ehhez például azt írták, hogy ki kell találnom a koncepciók részletes megvalósításának főbb paramétereit, itt főként a képes és videós anyagokra gondoltak (például mennyire időigényes, hány statiszta szükséges hozzá, milyen helyszíneken képzeltem el az anyagot. Majd ezután kell csak elkészíteni értelemszerűen az előzetes árajánlatot az általam leírt paraméterek alapján. Hát, furcsálltam, nem is kicsit, hogy egy social media menedzseri pozíciónál egy nagy cég esetében ennyi mindent várnak el, de amikor arra gondoltam, hogy nem nagyon válogathatok jelenleg a munkák között, akkor jobbnak láttam, ha nekiveselkedek a próbafeladatnak. Illetve ez csak egy része volt, a számomra leginkább furcsa része. Kicsit az interjún is lefárasztottak már, és egyre inkább azt éreztem, hogy itt egy sokkal komplexebb munkakörről és egyben sokkal több feladatról lehet szó a jövőben, mint ahogyan első látásra tűnik. De nem akartam magamtól kiszállni, kíváncsi voltam, meddig jutok.
Azt hozom otthonról, azaz elsősorban anyukámtól, hogy mindenért meg kell dolgozni. Ezért nem jellemző rám, hogy feladok dolgokat, nem rettenek meg a kihívásoktól – inkább az a kérdés, hogy élvezem-e azt az adott kihívást vagy sem.
Apám nem mutatott jó példát. Mindig ivott. Bárcsak lettek volna olyan megoldások a függősége leküzdésére, mint manapság, amikor még élt. De akarni mondjuk, senki helyett nem lehet a dolgokat.
Találkoztam egy oldallal a minap. Egy szőci bentlakásos programot mutatott be, amit alkoholbetegeknek hoztak létre. A program hazánkban egyedülálló, ilyen fajta rehabilitációs programot nem sok helyen találni. A Felépülők Családi Felépülési Központ munkatársai és maga a központ is részletes bemutatkozót kapott a weboldalukon, a felepulok.hu-n.
Ahogyan kihámoztam az oldal segítségével a dolgokat, az alkoholizmus utáni regenerálódás tulajdonképpen örökké tart. Nincs olyan, hogy alkoholizmus után, inkább olyan van, hogy absztinencia. Az alkoholizmus utáni regenerálódást természetesen lehet úgy értelmezni, hogy napról napra milyen pozitív változásokat észlelsz mentálisan és fizikailag. A cigarettánál többet említik a köztudatban ezeket a pozitív változásokat, de szerintem az alkoholizmus utáni regenerálódás (akkor mondjuk így, nem tudok rá jobb szót) egy még intenzívebb időszak lehet, mint a nikotinfüggőség leküzdése utáni.
Találtam olyan cikket is az oldalon, hogy a gyerekekre hogyan hat, ha alkoholista szülővel nőnek fel. Hát igen, nagyon stimmelnek a megállapítások. Egyébként magas arányba fordul elő, hogy a szenvedélybeteg családok gyermekei maguk is valamilyen függőséggel fognak küzdeni a későbbiekben, én (eddig) szerencsésen megúsztam, bízom benne, hogy a sok, önismeretre fordított idő is benne van. De mégis újra meg újra arra gondolok, hogy ha apám elment volna egy ilyen programba, vajon mi lenne… Ezért is tartom fontosnak, hogy az ilyen dolgokról merjünk beszélni, meg jelenjen meg a különböző médiumokban, tv-ben, rádióban, újságokban, hogy ilyen bizony van – mármint alkoholizmus, komoly problémákkal, de segítség is, ahova a legsötétebb időkben is lehet fordulni. A program egyébként önköltséges, és megmondom őszintén, biztosan nem mindenki számára elérhető az árazás miatt – de azt gondolom, hogy aki megengedheti magának, az menjen, mert ilyen emberközeli hozzáállást szerintem nem érdemes kihagyni. Gondolhatná az ember, hogy itt biztos nagyon steril, kórház- vagy szanatórium-szerű az élet, a környezet, de nem, sőt – ennél távolabb nem is állhat ettől az elképzeléstől. Míg a szőci kellemes környék, ami a Balatontól sincs olyan messze, a természet szépségét, a háborítatlan gyógyulást és a nyugodt környezetet is biztosítja egyben, addig az otthon egy igazán családias, hangulatos térként kíván funkcionálni, ami azt hiszem, hogy a képek és a 3D-s bejárás alapján (durva, hogy már ilyen is van!) azt hiszem, maximálisan sikerül is neki. Láthatjuk a központ környékét és udvarát ősszel, télen a nagy hóban, tavasszal, amikor ébredezik a természet, és nyáron is. Nézegethetünk fotókat is, amin kliensek is megtalálhatóak, persze a személyiségi jogok védelme miatt nem felismerhetőek, inkább hangulatokat, benyomásokat adnak át ezek a képek. Az oldal egyébként nagyon információgazdag, és vele együtt a blog részt is érdemes olvasgatni, így szerintem nem nagyon merülhet fel olyan kérdés, amire nincs meg az oldalon belül a válasz, ha pedig mégis (vagy konkrét esettel fordulnánk a szakemberekhez), minden elérhetőség megtalálható a honlapon.
Ha függő vagy, kérlek, merj segítséget kérni! Adott néhány út és lehetőség előtted, mint ahogyan a Családi Felépülési Központ is – segíts magadon, hogy teljes életet élhess! Az alkoholizmus utáni regenerálódás pedig legyen a jövő gondja, először légy túl a nehezén, ha kell, segítséggel!